Üdvözletem mindenkinek!
Nos, ahogy az előző bejegyzésem idejéből kitűnik, sajnos nem valósítottam meg 2014-es álmomat, nem váltottam ki az éves bérletet tavaly. Ennek sok oka volt, de főleg pozitív okai, elfoglaltságaim nem engedtek annyi időt, hogy a pecára is tudjak figyelni.
Idén viszont utat adtam izgalmamnak és vágyaimnak és kiváltottam az RSD-re szóló okmányokat. Mindez január 30-án történt és 31-én már kint tocsogtam a sárban a parton. Ahogy a blog címéből is kiderül, nem vagyok egy nagy spíler pergetés terén. Én inkább amatőr alatti szintre tenném magam. Persze nézem a videókat a nagy profikról, olvasom az írásaikat, átnyálaztam több ezer, ha nem tízezer fórumhozzászólást, valahogy mégsem tudtam meghazudtolni magam az első peca alkalmával :)
Hogy miért?
Szóval zsebembe az éves bérlet, az állami jegy, minden papír,ami szükséges. Éjjel a szekrényben kotorászva találok egy táskát,amibe betehetem a pergetéshez szükséges csalikat, aprófelszerelést, nem árt neki a sár, ha koszos lesz,majd kiöblítem. Izgatott vagyok, hiszen ezen a területen még szűzkézként indulok neki. Tavaly begyűjtöttem egy 3 méteres, egy Bokor Spin 2,32-m-es és egy 1,8-as E.T. Perch Blade 2-8g UL pergetőbotot. Mivel sajnos utóbbihoz még nem hoztam el a 0,06-os fonott zsinóromat, ezért azt mellőznöm kell. A 3 méterest pedig mivel nem ismerem a terepet, most itthon hagyom. Maradt tehát a Bokor Spin. A maga 232 centis hosszával ideálisnak tűnik. Kocsiban jól elfér kettészedve, gyorsan össze is tudom pattintani. Mivel még csak január 31 van, ezért csak holnaptól van csukára tilalom, az utolsó napot kihasználom.
Csalikat tekintve van itt minden,amit szakszerűséget mellőzve összevásárolgattam. 5-7 grammos Jigfejek, 7 centis kis gumihalak, twisterek, pár körforgó (kisebbek), villantók, 1-2 wobbler. Hogy melyiket szeretném igazán használni,azt indulásnál még nem tudom, de persze az agyam mindegyik csalin keresztülcikázik minden pillanatban. Ha lehetne egyszerre dobnám be az összeset.
Az ébredés ezen a szombat reggelen nem ment olyan könnyen mint szokott, mert előző éjjel színházban voltunk, de miután picit jobban beindult az agyam, gyorsan felfogtam,hogy végre indulhatok. Kipattantam az ágyból felkaptam magamra 3 pulcsit, aláöltözőszettet, mindent amit találtan,mert kint még csípős hideg volt. Indulás...papírok megvannak, csalik megvannak, botom nálam, forró tea termosz hiányában műanyagflakonban. Ennek sorsa persze gyorsan megpecsételődik.
Az RSD Csőhídi lejárata nincs messze, így max. 10 perc és már a parton is vagyok. Mint említettem, kicsit elaludtam, így már 8:40 van. Horgászokat nem látok, csak két másik megszállottat, de ők fenekeznek, ahogy a kocsiból látom. Futók, kutyások viszont vannak bőven. Kicsit lejjebb hajtok, úgy 200 méterre a versenypálya végétől. Kiszállok, gyorsan felszerelem a botomat. Bokor spin 2,32 bot, Banax SiNew750-es orsó, rajta 0,13-as fonott Savage Gear Finezze. Ezt pakoltam össze ezt használtam. A zsinórra kis not a knot, arra pedig egy 5 grammos fejjel szerelt 7 centis gumihal (igen,ez valószínűleg túl könnyű ehhez a szetthez). Akkor jó ötletnek tűnt. Persze akkor minden jó ötletnek tűnt abszolút 0 tapasztalattal:) Elkezdtem dobálni. Vártam a csodát, a kis kapást, az első megváltó rándulást. Nem érkezett el. Akkor sem és a nap folyamán egyszer sem. Persze, most lelőttem a poént, de innentől kezdődik a tanulás folyamatának és egy horgászparódiának egy keserédes szerelemgyereke. Szóval dobáltam, örültem...ha jött egy kis szél,akkor éreztem,hogy valahogy nem nagyon megy a dobások iránybantartása. Ha nem volt szél,akkor sem jeleskedtem a dologban valamiért. Egészen idáig békéshalakra horgásztam,ahol igazából ugyan úgy van bedobás....abban a módszerben hihetetlen pontosan tudtam dobni, hiszen már vagy 15 év áll mögöttem. Nah most ebből semmi nem látszott. Szerintem, ha bármilyen halat is zsákmányoltam volna, az azért lett volna,mert agyonverem az egyik bedobásommal. Volt olyan órám, hogy kb. minden 2. dobásommal irgalmatlan erővel ütöttem szét a vizet 2-3 méterrel magam előtt.
Egyszerűen nem hittem el, már én röhögtem magamon. Ha látott valaki valahonnan, tuti, hogy előkapta a kameráját. 1-1 szépen helyezett bedobásom után olyan fizikai csodákat mutattam be, hogy azt még a JóIsten is 9 ponttal jutalmazta volna. Nem is tudom mennyi lehetett az idő. Olyan 10:30 körül járhatott,amikor az asszony hívott telefonon, hogy "na mizujs", hogy megy a dolog? Mivel ismerjük a fogadalom lényegét, ezért tartottam magam most is hozzá, nem hazudtam neki. Elmondtam, hogy csodával határos módon még nem sérült meg senki, de nagyon élvezem a sikertelenséget. Azért azt hozzá kell tenni, hogy minden elbénázott dobással picit tanultam. Egy hajszálnyit fejlődtem és ez tény volt. Megbeszéltük amit akartunk, letettem a telefont. Pont a telefoncsörgés előtt tettem fel egy 10 grammos fejet egy twisterrel (hozzáteszem ez volt ez egyetlen ekkora fejem....van még mit bővítenem a csalikészletemen, de most korlátokat állított a családi gazdaság:) ). Gondoltam elég volt a parti mókából, kicsit megvallatom a mélyebb meder közepét. Már ha volt neki, mert így utólag kicsit kétkedek benne. Nah szóval akkor mehet a mederközép.....egy jó tanács a kezdőknek! Mindig valósítsátok meg,amit elsőre gondoltok, ne variáljatok. Hogy miért? Én is variáltam, a közép előtt azért még dobok egyet a nádas szélére ezzel a nagyobb csalival is. Nem kellett volna. Meg is lett a nap első vesztett csalija. Úgy be****tam a nádasba, hogy egy kacsacsaládot simán kinyírtam volna, ha ott laknak. Végülis ez is egy jó pillanat a tanultak használatára. Pengessünk kicsit, hátha kiszabadul. Mondjuk olyan helyzetben hiába pengetsz, ha 4szer van felcsavarodva egy kéve köré a zsinór. Eredményesen sikerült elszakítanom, nem volt más választásom. Ezt a mulatságot aznap még 3 további alkalommal eljátszottam, így a nap végére 4 vesztett csaliig jutottam. Nem drága tanulópénz,de akkor kudarcnak foghattam volna fel. Nem, nem volt az! Nevettem rajta, hiszen ez van. Kárt semmiben nem tettem, de kicsit tanultam a fizikát a könyveken túl is.
A hely és az áldozat
Végigsétálgattam az RSD északi szakaszának tetejéből 3 km-t. Egészen a versenypályától a Kis-Duna öbölig. Persze a Kis-Duna öböl előtt olyan 100 méterrel leálltam,mert maga az öböl védett terület, nem akartam az első nap valamilyen szabályt sérteni, még nem ismerem annyira a helyet, hogy tudjam mi hol kezdődik.
Kapásom egy szál sem volt. Próbáltam kis körforgót, tanulgattam, érezgettem a veretését. Próbáltam kipuhatolni,hogy ennek a szakasznak az alja hol van és pontosan milyenek a körülmények a fenekén. Vízállásjelentések szerint most 110 centi volt csak a vízmélység, de szerintem még annyi sem. A parton, az akadók, nádasok mentén lehetett vagy 10-15 centi. Azt is végighúzgáltam. Igazából a csalik mozgását, a víz tulajdonságait tanulgattam.
Tudom, hogy kapás- és fogáshiány miatt nem túl izgalmas, de hozzá kell tennem a kezdőknek címezve, hogy DE AZ! Semmit nem fogtam, még csak kapásom sem volt, a víz sem lett sokkal ismertebb a szememben, mégis úgy ülök most itt,hogy bár mehetnék ki azonnal a partra. Mivel ma szabadnapom van, úgy is volt, hogy kimegyek egy kicsit most a másik oldalára ugyan annak a szakasznak, a kifolyóhoz kicsit balinozni, hátha. Sajnos mivel az asszony belebetegedett, ezért ennek a programnak lőttek,marad az ápolás, de nemsokára bepótolom.
Lehet,hogy én vagyok a hülye, de az igazi pecában nincs kudarc, csak második, vagy sokadik nekifutás. Ha nem adod fel és megismered a vizeket, az "ellenfelet", az évszakok adottságait, a saját felszerelésedet és önmagad képességeit, akkor fejlődsz. Lehet, hogy egy rossz vicc volt a napom bénázás szempontjából (hazafelé indulva, az autóba való beszállásomkor még azt is lefejeltem :D ), de nem cserélném le semmire. Bár nem fogtam semmit, mégis egy emlékezetes és örömteli első pergetőnapot tudhatok magam mögött. Az idő csodálatos volt, sütött a nap, 3-5 fok is volt napközben. Mikor eljöttem olyan délután 2 felé, akkor már felhő sem volt az égen.
Kitartást és nagyon szép perceket kívánok minden horgásztársnak!
van aki többet, van aki kevesebbet fog, de mindannyian ugyan azokat a kellemes perceket éljük át, csak máshol, ezt ne felejtsétek!
